|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 5 találat | lapozás: 1-5 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Bán Mózes 2004. április 28.Maros megyében az RMDSZ megye tanácsosi listájának első 15 (bejutónak számító) helyén heten újak. A szavazás nyomán kialakult sorrend: 1. Benedek Imre, 2. Csegzi Sándor, 3. Lokodi Emőke, 4. Szabó Árpád, 5. Magyarósi Erzsébet, 6. Kakassy Sándor, 7. Balogh József, 8. Brassai Zsombor, 9. Pokorny László, 10. Szalkay József, 11. Bán Mózes, 12. Veres Ádám, 13. Bözödi Sándor, 14. Simon János, 15. Tatár Béla. /Ami a sorrend mögött van. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./2005. április 23.Április 22-én ülésezett az RMDSZ Maros megyei szervezetének Területi Képviselők Tanácsa. Két elnökjelölt indult: Borbély László eddigi elnök és Benedek Imre. Benedek Imrét, a városi tanács RMDSZ frakciójának vezetőjét választották meg a TKT élére. A két alelnök: Nagy András és Szakács János, a TKT titkára Bán Mózes és Török Gáspár lett. Markó Béla politikai tájékoztatójában bejelentette, az autópálya-ügyben a munka megy tovább, igaz, kevesebb pénzzel. Kelemen Atilla megyei elnök elmondta, hogy lezárultak a tárgyalások a megyei tisztségek elosztásáról. Az RMDSZ a 38%-os jelenlét mellett 48%-ot kapott, egyelőre „döcögnek a kinevezések”. Frunda György szerint nem használják ki a jogi lehetőségeket Florea polgármester törvényszegéseivel szemben. Felrótta, hogy a megyei tanács „nem szinkronizál az elnökkel”, hogy a városi tanácsban „egy-kettő mindig másként szavaz”. /Mózes Edith: Benedek Imre a TKT elnöke. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 23./2012. június 14.Helyhatósági választások 2012A megyei tanácsosok listája A megyei választási iroda végleges adatai alapján, a június 10-i választások nyomán az RMDSZ és a Szociálliberális Szövetség (USL) 13- 13 tanácsosi helyet szerzett a megyei tanácsban. A Szövetség Maros Megyéért hat mandátumhoz jutott és a Dan Diaconescu Néppárt két tanácsosi helyet szerzett. RMDSZ megyei tanácsosok: Lokodi Edit Emőke, Szabó Árpád, Gáspárik Attila, Balogh József, Csép Andrea, Kelemen Márton, Ilyés Tóth Sándor, Mózes Levente, Pokorny László, Szász Izolda, Erős Csaba, Tatár Béla, Bán Mózes. Szociálliberális Szövetség: Ciprian Dobre, Suciu Horatiu, Popa Dragos, Chirtes Ioan, Somesan Stefan, Socotar Dinu, Antonie Mihail, Mora Ákos, Bolos Vasile, Pop Felicia, Pop Mircea, Bândea Eugen, Dancu Ovidiu. Szövetség Maros Megyéért: Pascan Marius, Maior Claudiu, Urcan Florin, Vasu Ioan, Grosu Corneliu és Georgescu Cristian. A PP-DD tanácsosai: Ioan Stoica, Augustin Farcas. A Magyar Polgári Párt, a Nagy-Románia Párt, az Erdélyi Magyar Néppárt, a Cojocaru-féle Néppárt, a Romák Polgári Demokrata Szövetsége, és az Új Generáció egyetlen mandátumot sem szerzett a megyei tanácsban a vasárnapi helyhatósági választásokon. (mózes) Népújság (Marosvásárhely) 2013. június 3.„Segesvárra visszatért a költő” – Új helyen avatták fel Petőfi Sándor mellszobrátHatévnyi várakozás után Segesváron méltó helyre, a várbeli Petőfi parkba került vissza Petőfi Sándor forradalmár-költő mellszobra. A segesvári magyar közösség ismét ünnepelt, a magyar nemzet egyik szellemi vezetője, a magyar forradalom vezéregyénisége műemléke előtt tisztelegve. Az ünnepi rendezvényt jelenlétével megtisztelte Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke, Kerekes Károly és Antal István parlamenti képviselők, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának főkonzulja, dr. Zsigmond Barna Pál és Szarka Gábor konzul, a testvérváros, Kiskunfélegyháza polgármestere, Kapus Krisztián, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, Brassai Zsombor, Csép Andrea, Balogh József és Bán Mózes megyei tanácsosok, a Magyar Kultúráért Határok Nélkül 2001 Alapítvány kuratóriumi elnöke, Tóth Gyuláné, a Communitas Alapítvány alelnöke, Szép Gyula, és jelen volt Dăneşan Dorin, Segesvár polgármestere, Dan Bandea alpolgármester, valamint a történelmi egyházak képviselői. Az ünnepség, amelyen a Romulus Ladea szobrászművész által készített Petőfi-mellszobrot új helyén, a középkori várerődben kialakított Petőfi parkban avatták fel, Máthé Lóránd szavalatával, Reményik Sándor Petőfihez című versével indult, majd Gál Ernő, az RMDSZ segesvári szervezetének elnöke köszöntötte az ünneplőket, emlékezett a Petőfi-mellszobor eltávolításának körülményeire, a visszaállítással kapcsolatos nehézségekre. „Azt szokták mondani, miként a könyveknek, a szobroknak is megvan a maguk sorsa. Költőóriásunk mellszobra az ötvenes években került annak a ragyogó, Köllő Miklós által készített szobornak a helyére, mely jelenleg testvérvárosunk, Kiskunfélegyháza főterét ékesíti. A szobor régi helyén minden március 15-én összegyűlt ünnepelni a segesvári magyarság, megemlékezni nemzetünk hőseiről és a szabadságharcról. Hat évvel ezelőtt a segesvári vár fala beomlott, a talajomlás elérte a szobor talapzatát. Akkor egyetlen megoldás körvonalazódott: a szobor, az azt körülvevő láncok eltávolítása, a talapzat szétszedése. Végignéztem – furcsa érzés volt – a teljes bontást, a láncok eltávolítását, a szobor leemelését. Nehéz napok következtek, hirtelen a leemelt szobor lett a segesvári magyarság központi ügye. Egymást követték a gúnyos megjegyzések, a támadások, a felelősségre vonások. A polgármester megígérte, a várfal kijavítása után azonnal helyreállítják a szobrot, de ugyanakkor felajánlotta ezt a helyet Petőfi park kialakítására, ahol a szobrot is el lehet helyezni. A várbeli munkálatok után következett a jóváhagyások megszerzése, és végül a helyi képviselőtestület döntése alapján sikerült kialakítani a Petőfi parkot, ahol a költő szobra is helyet kapott”. Köszönetet mondott Dorin Dăneşan polgármesternek, a volt és jelenlegi képviselőtestületnek, Bandea Dan alpolgármesternek, kiemelten Borbély László parlamenti képviselőnek, akinek minisztersége alatt jelentős összegeket utaltak ki parkrendezésre Segesvárnak, mindazoknak, akik anyagilag támogatták a szoborállítást: az RMDSZ országos és megyei vezetésének, a Communitas Alapítványnak, Balogh József megyei tanácsosnak, Palló Zoltán építésznek, a talapzat kivitelezőjének, Mihály Ferenc restaurátornak valamint megemlékezett a Petőfi-szobor ügyét támogató Ficsór Józsefről, Kiskunfélegyháza időközben elhunyt polgármesteréről. – Az ünnep nemcsak a magyaroké, hanem az egész városé. A szabadság emlékműve a Petőfi-szobor, megkoszorúzásakor határozzuk el mélyen a szívünkben, hogy mindig méltók leszünk hozzá – tette hozzá Gál Ernő. Dăneşan Dorin polgármester fontos eseménynek nevezte a szoboravatást, hangsúlyozva, Segesvár multikulturális város, és olyan szellemi-kulturális-történelmi örökséggel rendelkezik, amelyet meg kell őrizni a jövő nemzedéknek. A szobrot Kelemen Hunor, Kapus Krisztián, Dăneşan Dorin, Gál Ernő leplezték le, a történelmi egyházak képviselői pedig az összefogás, közösség- és nemzetszolgálat jegyében áldották meg az emlékművet, arra biztatva, hogy „emlékezésünkből erő, hatalom, kegyelem, reménység áradjon”. Petőfi Sándor Sors, nyiss nekem tért című versét román, magyar és német nyelven Fodor Lilla, Lokodi Alíz, Kristofoletti Klára szavalták el, majd Kelemen Hunor köszöntötte a résztvevőket, hangsúlyozva, Petőfi Sándorra és az ő nemzedékére teljes egészében illik a hegeli megállapítás, miszerint „csak annak a nemzetnek van joga a történelmi létre, amely meg tud újulni”. „A megújulást Petőfi Sándor magában hordozta, része a megújuló nemzeti öntudatnak, a mai értelemben vett nemzetté válás egyik úttörője. Társadalmi szerepvállalása és áldozatvállalása, a szabadság iránti feltétel nélküli elkötelezettsége utat és irányt mutatott nemcsak 1848–49-ben, hanem az azt követő nemzedékek számára is. A nemzeti megújulás, újjászületés egyik nagy és immár örök példája ő. Az irodalomban is forradalmi, őnála egymásra talál a költő és a forradalmár, a literátus és a szabadságharcos. Emlékét és örökségét mindenhol őrzik, ahol csak magyar ember él, ahol a szabadságot szeretik és magyar kollektív memória létezik. Segesvár és Fehéregyháza kiemelt helyszín ilyen szempontból is. Úgy tudjuk, Segesvártól nem messze vesztette életét, mítoszok keringenek halála körülményeiről. A mi emlékezetünkben, abban a szellemi térben, amely mindenhol jelen van, ahol csak művelt magyar emberek élnek, Petőfi Sándor emléke, öröksége mindig élni fog, versei, a róla szóló történetek, a szobrok, múzeumok életben tartják. Örök életű marad, és e szobor Segesváron ezt bizonyítja, ehhez kell nekünk hűnek, méltónak lennünk” – mondta az RMDSZ elnöke. Magyarország csíkszeredai főkonzulja, dr. Zsigmond Barna Pál szerint Petőfi felismerte az idők szavát, és konokul kitartott mellette. „1848-ban forradalomra, forradalmi tettekre volt szükség a nemzet felemelkedéséért. Ma az idők szava nem forradalmi tetteket követel tőlünk, de ugyanolyan konok kitartást közösségünk megmaradásáért. Ma is érzékeljük, hogy sorsfordító helyzet előtt áll a magyar közösség, hogy a jelen legfontosabb gondolatainak megvalósulásán áll vagy bukik a jövő, és az ehhez a gondolathoz való ragaszkodásra, kitartásra van szükség. A magyarság megmaradása sorskérdés, és látnunk kell benne unokáink, közösségünk jövőjét. A Petőfi-szoborban ne a múlt köztéri műemlékét lássuk, hanem a jelen mindannyiunkat érintő gondolatait, feladatait” – jelentette ki a főkonzul. Wass Albert A bujdosó imáját szavalta el Kovács Ferenc, kiskunfélegyházi X. osztályos tanuló, majd Kapus Krisztián, Kiskunfélegyháza polgármestere elevenítette fel a 164 évvel ezelőtti fehéregyházi csatát, hangsúlyozva: arra szövetkeztünk, hogy Petőfi szellemi örökségét éltetni fogjuk. „Közös ünnepünk tovább szilárdítja bennünk az együvé tartozás érzését. Legyünk hűek szabadságharcos eleink és Petőfi Sándor örökségéhez!” – tette hozzá. Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnök szerint „a szó szoros értelmében visszatért a nemzet költője”. „Bár csak egy mellszoborban és egy park nevében, de ezek maradandó emléket állítanak az adott történelmi kor határait túllépő alkotó szellemnek. A szobrok küldetésszerűen múltat idéznek, emlékeztetnek szellemi értékekre, bölcsességekre, erkölcsökre, melyek történelmet írtak, örök érvényű igazságokat fogalmaztak meg, és ilyenként élni tanítanak, biztatnak, a zsákutcákból visszatérőknek az újrakezdéshez biztos kiindulópontot mutatnak. Petőfi Sándor szobránál, a róla elnevezett parkban újragondolható az ember küldetése, létének értelme, a természet szépsége, a haza és nemzet értéke, a szabadság sokszor megfogalmazhatatlannak tűnő bölcsessége és erkölcse. Segesvárra, hol ember él, hol ember fél, visszatért a költő, és vele együtt a szabadság, szerelem bátor és szép, embert cizelláló szelleme. Remélhetőleg idén Maros-szentgyörgyre és Marosludasra is visszatér Petőfi” – mondta Brassai Zsombor. A Magyar Kultúráért Határok Nélkül 2001 Alapítvány kuratóriumának elnöke, Tóth Gyuláné kijelentette, „hiszünk abban, tartozzunk bármely nemzethez, országhoz, városhoz, emlékbizottsághoz, intézményhez, hogy egy ország, egy nemzet, egy kis közösség addig él, amíg vállalható értékekkel tudja felvértezni a majdani visszaemlékezőket, míg az anyagi szegénységgel szembe tudja állítani a hit és az együvé tartozás gazdagságát. Ez ma a segesváriaknak itt a várban, a Petőfi parkban újra sikerült”. Nagy Ferenc nyugalmazott unitárius lelkész versét Fodor Gyöngyi szavalta el, ezt követően a Segesvári Pedagógusszövetség női kórusa énekelt, végül a szobornál a kegyelet koszorúit helyezte el a Segesvári Polgármesteri Hivatal, az RMDSZ országos valamint a megyei, a segesvári, fehéregyházi szervezetei, a kiskunfélegyházi önkormányzat, a Csíkszeredai Magyar Főkonzulátus, a Fehéregyházi Petőfi Egyesület, a Communitas Alapítvány, a Magyar Kultúráért Határok Nélkül Alapítvány 2001, a segesvári Gaudeamus Alapítvány, a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskola, a segesvári Mircea Eliade Líceum, a segesvári Bajor utcai és Vasút Környéki Egylet, a segesvári református egyházközség, a Kikerics kulturális egyesület, valamint az ausztriai magyarok képviselője. Antalfi Imola Népújság (Marosvásárhely) 2013. augusztus 21.A Civil Elkötelezettség Mozgalom nyílt levele a marosvásárhelyi RMDSZ-képviseletnekCímzettek: Maros Megye Tanácsának alelnöke, Lokodi Edit Emőke, az RMDSZ Maros megyei tanácsosai, Kelemen Márton , Szabó Árpád, Gáspárik Attila, Szabó József, Csép Andrea, Ilyés Tóth Sándor, Mózes Levente, Pokorny László, Szász Izolda, Erős Csaba, Tatár Béla, Bán Mózes Tárgy: A kisebbségi érdekvédelem eszköztárában nem szerepel a tűzoltás, avagy az RMDSZ választott elöljárói nem képviselik hatékonyan és eredményesen a magyar közösség érdekeit A közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy az RMDSZ Maros megyei tanácsosai, a Megyei Tanács alelnöke becsapták a magyar közösséget, amikor azt ígérték, hogy kellő alázattal és megfelelő politikai szakértelemmel fogják képviselni a magyar közösség érdekeit. Jelen nyílt levelünk Marosvásárhely és Maros megye kulturális programjainak szervezésével kapcsolatos politikai érdekvédelem hiányosságaira, esetekben teljes hiányára szeretné felhívni a közvélemény figyelmét, és egyben felszólítani a levél címzetteit, hogy az eddigi eredménytelen érdekvédelmi tevékenységük során keletkezett – a magyar közösséget megalázó – károkat sürgősen hozzák helyre és a jövőben végezzenek valós politikai érdekérvényesítést, a jelenlegi érdekérvényesítésnek álcázott eredménytelen TŰZOLTÁS helyett. A „100 éves a marosvásárhelyi Kultúrpalota” programsorozat majdnem teljes mértékben nem létezőnek és mellőzhetőnek tekinti a marosvásárhelyi és a Maros megyei magyar közösséget, mindamellett, hogy a megyei és városi magyar lakosság szavazatainak köszönhetően 12 RMDSZ-es megyei tanácsos és egy RMDSZ-es Megyei Tanács alelnök kapta meg azt a nemes felhatalmazást, hogy hatékonyan képviseljék a magyar közösség érdekeit a Megyei Tanácsban. A „100 éves a marosvásárhelyi Kultúrpalota” rendezvény megszervezése során már számos hiba történt, a termek elnevezése körül és más – a magyar közösséget láthatatlannak tekintő – döntéshozatali folyamat során, ezeknek a kialakulásáért is elsősorban Önök felelősök. A „100 éves a marosvásárhelyi kultúrpalota” rendezvénysorozat diszkriminál, semmibe veszi a magyar közösség nyelvi és kulturális jogait, az RMDSZ megyei tanácsosainak és a Megyei Tanács alelnökének közreműködésével. Szervezetünk áttekintette a „100 éves a marosvásárhelyi Kultúrpalota” rendezvényhez kapcsolódó határozathozatal jegyzőkönyveit, valamint annak is utánajártunk, hogy a szakbizottságokban elhangzottak-e olyan felszólalások, javaslatok amelyek a programsorozathoz kötődő magyar nyelvhasználat, magyar kultúra korrekt és közösség szempontjából tisztességes megjelenítésért születtek, következésképpen kijelenthetjük az alábbiakat: A „100 éves a marosvásárhelyi Kultúrpalota” programsorozat szervezése során a magyar érdekvédelmi szervezet tagjai nem tettek semmit azért, hogy a programsorozat úgy tartalmilag, mint nyelvileg megfelelően tükrözze az itt élő magyar közösséget. A programsorozat alig tartalmaz magyar kultúrához kapcsolódó eseményeket, és emellett a promóciós anyagok 90 százaléka román nyelven hirdeti az itt élő közösségek ál-harmonikus és kölcsönös tiszteletet nem ismerő kapcsolatát. Ennek a rendezvénynek az áldozatai a magyar közösség tagjai és ezért a nyilvános gúnyűzésért elsősorban az RMDSZ választott tanácsosai felelnek, Önök, akik a választásokon arra kaptak felhatalmazást, hogy a magyar közösség érdekeit megfelelően képviseljék. Köztudott, hogy Marosvásárhelyen már régóta létezik tűzoltóság, arra egyáltalán nincs szükség, hogy az elmaradt, kényelemből, vagy hozzá nem értésből nem gyakorolt politikai érdekérvényesítés helyett, Önök, az RMDSZ tanácsosai, együtt más RMDSZ tisztséget betöltő személyekkel, akik – hallgatással, távolmaradással vagy egyszerűen csak semmittevéssel – a magyarellenes gyújtogatásban maximálisan részt vettek, hirtelen úgy tegyenek mintha a kisebbségi érdekvédelem tűzoltást jelentene. Kelemen Márton frakcióvezető hamis nyilatkozatai – a jelenlegi program módosulására vonatkozóan – még csak tűzoltásnak sem tekinthetőek, hiszen a programok szervezése már rég elkezdődött és az egynyelvű óriásplakátok, valamint a program tartalma egyértelműen hirdeti a magyar közösség láthatatlanságát és teljes mellőzését úgy nyelvi, mint kulturális szempontból. A frakcióvezető ott volt a rendezvénysorozatról szóló tanácsi határozat megszavazásánál és nem tett egyetlenegy olyan javaslatot sem, amely egy kisebbségi érdekvédelmi szervezet választott tanácsosának kötelezettsége lenne ilyen, és hasonló döntéshozatali folyamatokban. A megyei tanács döntése során egyetlenegy magyar tanácsos sem szólalt fel, és nem kérte a kétnyelvű promóciós anyagokat, a kulturális programok kiegyensúlyozott megszervezését. Sőt mi több, Pokorny László magyar tanácsos azt kérte a megyei tanács jelenlevő tagjaitól, hogy a rendezvénysorozat promóciós anyagait fordítsák le NÉMET nyelvre, magyar nyelvet nem említve (mintha az magától értetődő lenne ebben az egynyelvű világban), felszólalásával alátámasztva, hogy ő inkább a német nyelv védelmére kel, a magyar nyelv őt nem érdekli, hiszen a tanácsban sem beszél senki magyarul, sem ő, sem más érdekvédő kollégái. A jegyzőkönyvben rögzítettek alapján Tatár Béla kollegájuk a fent említett programsorozat megszavazása előtt pedig egész egyszerűen kisétált a teremből, bizonyára teljes érdektelenség által vezérelve. A rendezvény megszervezéséhez kapcsolódó tanácsi határozat meghozatalakor több magyar választott elöljáró hiányzott, név szerint Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács alelnöke, Csép Andrea és Gáspárik Attila, akik a kulturális szakbizottság tagjai is egyben, ahol a rendezvény tematikáját és tartalmát, elnevezését és helyszíneit, a határozathozatalt megelőzően megtárgyalták. A magyar nyelvhasználat, a magyar kultúra megfelelő megjelenítése sem a szakbizottságok megbeszélései során, sem a programsorozatot eldöntő tanácsi határozat meghozatalakor nem került szóba. Az RMDSZ-es érdekérvényesítés eszköztára, amelyet Önök a programsorozat során bevetettek, a következőket tartalmazta: távolmaradás, hallgatás, német nyelv érdekében történő felszólalás és még számos eredménytelen és semmitmondó cselekedet. Az érdekérvényesítő némaság, távolmaradás és semmittevés nagyon durva következményekkel járt: Jelenleg a város számos pontján egynyelvű óriásplakátok hirdetik a román kultúrát, ezeken a magyar közösség láthatatlan, a közösségi oldalakon megjelenő tájékoztatás szintén egynyelvű. Jelenleg az érdekérvényesítésnek álcázott tűzoltás zajlik, amelynek során Önök azt állítják, hogy felkérték a Megyei Tanács Elnökét, hogy készítsen magyar nyelvű promóciós anyagokat, valamint azt állítják, hogy lesznek magyar kultúrához kötődő programok. Először is tisztázzunk valamit: a kisebbségi érdekérvényesítés nem a leégett erdők megmentését jelenti. A közösség egy része lehet, hogy nem ér rá, és nem érti a történéseket, elsősorban azért, mert a munkaerőpiacról száműzött magyarként napi húsz órát dolgozik a mindennapi megélhetésért, viszont vannak, akiket a mostani és más hasonlóan elbaltázott programsorozat sért, és megalázónak tekintik azokat. Hiszen mi, magyarok, tisztességes adófizetők vagyunk, Önök is a mi pénzünkből kapják juttatásaikat, miért nem képesek a magyar nyelvet és kultúrát hatékonyan és eredményesen képviselni a munkájuk során? Miért akarják velünk elhitetni, hogy a programsorozatot megelőző számos megbeszélésen, a szervezési munkálatok során nem volt alkalmuk hatékonyan és eredményesen képviselni a magyar szempontrendszert, viszont nem kell megijedni, most majd jön az RMDSZ TŰZOLTÓSÁG és eloltja a tüzet. Továbbá megjegyezzük, hogy a kétnyelvűség nem azt jelenti, hogy a promóciós anyagok 99 százaléka román, látszattevékenység szintjén a szervezők kinyomtatnak egy pár magyar plakátot, emellett pedig kismillió egynyelvű román óriásplakátot és posztert stb. A valós kétnyelvűség azt jelenti, hogy a két nyelv egymás mellett szerepel, és nem külön plakátokon. Ezúton felkérjük Önöket, hogy az utólag kinyomtatott, számos hibát és román kifejezést tartalmazó, magyar plakátot ne próbálják eladni, mint a kétnyelvűség mintapéldányait és a magyar közösséget tiszteletben tartó promóciós anyagokat. Nyomatékosítani szeretnénk, hogy a magyar választópolgárok nem tűzoltásra adták Önöknek a felhatalmazást, hiszen senki nem akarja, hogy a kultúrájának és anyanyelvének elégett romjain keseregjen. Önök nem ezt ígérték a választási kampányuk során és becsapták a magyar választópolgárokat. Legyenek szívesek az eddigiekben egyáltalán nem gyakorolt kisebbségi érdekvédelmi eszköztárt alázattal elsajátítani és érdekérvényesítési kötelezettségeiket a közösségi igényeknek megfelelően hatékonyan ellátni. Végezetül kérjük, hogy a nem létező érdekérvényesítő munkájuk során keletkezett hiányosságokért ne a román közösség tagjait, a román nemzetiségű megyei tanácselnököt és más román közösséghez tartozó személyeket hibáztassák, hanem az Önök szakmai hiányosságait elemezzék, ujjal mutogatás és bűnbakkeresés helyett ismerjék be már végre a saját tévedéseiket, fejezzék be a román nacionalizmust pajzsként történő felhasználását, amellyel legitimizálhatják semmittevésüket és érdektelenségüket. Fogadják már el végre, hogy a kisebbségi érdekérvényesítés mindenhol a világon küzdelmet jelent, és minden egyes kisebbséget képviselő politikai csoportnak csatákat kell vívnia a többségi társadalom tagjaival. Itt az ideje elkezdeni végre dolgozni. Civil Elkötelezettség Mozgalom Marosvásárhelyen, 2013.08.20. Erdély.ma lapozás: 1-5
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
